Címke archívum: Baksa-Soós Attila

Rühös Foxi – Five, Five, Five ::: videoklip

director/camera & edit: Baksa-Soós Csanád
music & cast: Szűcs Krisztián, Baksa-Soós Attila, Vazul császár, Horváth Kristóf
dogs: Orion, Cudar, Bogyó producer: Jappan & Barnsz poem performed by Gréti location: the legendary Pajtás Önkiszolgáló Étterem Fox Fox, Skystep Fox, Some Fox, Kaiser Fox, Jappan Fox & Spacejunk Fox

Recenzió ::: 1Hullámon bár ::: Christophe von B’Achosse

„Hajnalban Gin Fizz.

Öröm és jókedv hatja át a szabad szellemek találkozását, akik rezgésekkel segítik a világlélek egészét. Engedd, hogy áthasson ez a rezgés, sodródj a történéssel, száguldj a hullámon! Szelj át határmezsgyéket, keresd a szürreális valóságot, és ne félj a végtelentől! Ez a könyv nem üzen, hanem elkápráztat, kiszakít a megszokottból, a rutinból, a rendszerekből. Elvonatkoztat és felaprít, összerak és kiegészít. Vezérvonala a humor, mely átszövi a sorokat, és segít az értelmet meglátni a tobzódás és kavalkád elegyében.

Reggelire Strawberry Margarita.”

Christophe von B´Achosse

 

Recenzió ::: Cinege a lábát ::: Szira Péter ::: Élet és Irodalom

Recenzió

Nem állítom, hogy mindent értek a világból, illetve, hogy ismerném azokat, akik igazán közel állnak hozzám, pontosabban, hogy tisztában lennék azzal, mit akar az a néhány ember, akikkel még hébe-korba normálisan beszélgetni tudok, vagyis tulajdonképpen tiszta, fogalmi értékelést szinte soha semmiről nem áll módomban adni, bár a kézenfekvő részletek megítélése talán még, egyszer-egyszer, mondjuk hetven százalékban sikerül. Az efféle mondatokat azonban a ráismerés örömével lehet olvasni: „Felhőjáró!, vont kérdőre apám egy sárgás napon. Megtanulhatnád már végre a tudodmit!, krákogta. Fater kösz, de szarok a paradicsomhalálba, kontráztam csuklóból.”

Nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy egyszer, majd, de nem, nem is majd, nemsoká, kisvártatva, még a belátható időn belül azoknak lesz nagyon jó, azok ücsöröghetnek csak mértékkel letörten a katasztrófák láttán, akiknek van Felhőjáró-kötetük.

Szép történet, sok csavar, még több menet – én talán két Csilla közt alszom ma –, és egyszer feltehetően eljön majd az az idő, amikor az emberek rájönnek, hogy „felkerekedni narancssárga szandált venni az algazöld estélyihez, vagy megóvni a gonosz erőktől a galaxist, e kettő között nincs nagy különbség, csak a dimenzió más.”

Szira Péter
szerkesztő, Élet és Irodalom

Recenzió ::::::: Cinege a lábát

Baksa-Soós Attilára úgy kell tekinteni, mint egy olyan szakácsra aki, hogy mesterségét tökéletesítse, eltölt 7 – 7 évet minden földrészen és kitanulja az adott konyhákat, és a végén főz egy varázslatos levest. Megkóstolja a várva várt ételt, amihez az adalékokat hol nagyítóval kereste, hol szénlapáttal szórta az üstbe, a soha nem látott fűszereket valamilyen dimenziókertészetből szedte össze a szeme sarkából nyíló kapun át. Az eredmény lenyűgöző, a leves készítője is elégedett, el is kezdi habzsolni azt. Aztán elbizonytalanodik mivel már annyit evett belőle, hogy megismeri, túl jól ismeri, már neve is van, elkezd hiányozni a felfedezési, megismerési vágy, ezért elhatározza, hogy ismét útra kel tökéletesíteni a levest. Ismét körbejárja a világot, ismét eltölt 7 – 7 évet, figyel, szagol, ízlel, főz. Az újabb étel még káprázatosabb, nem tud betelni és addig – addig ízlelgeti, míg megint újabb hiányt nem érez, tehát újra útnak indul. Persze ez a folyamat soha nem áll meg és talán sokan szerencsések, hogy belekóstolhatnak az épp aktuálisan „kész” levesbe, amely folyamatosan bővül, „tökéletesedik” és néha valami furcsa véletlen folytán a tapasztalati úton szerzett hozzávalók, mintha egy felhőről szórnák le közénk, apró fehér papírlapokon lepotyognak az emberekhez. ::: by Szirtes János & Szilágyi Kornél